Lakópark: ez a fogalom a ’80-as, ’90-es évektől vált egyre ismertebbé Magyarországon. Az államszocializmus megszűnése a lakóingatlanpiac átalakulását is elhozta, és a 2008-as válságot megelőző hazai konjunktúra meghatározó terméke lett a lakópark. A fogalom gyorsan közkedveltté vált, hiába nincs egységes definíció a kifejezés mögött. Így lehet, hogy családi házas, iker- és sorházas, vagy éppen magas beépítettségű, sokemeletes épületekkel operáló ingatlanfejlesztéseket egyaránt lakóparknak nevezünk. De mitől is lesz akkor egy lakópark lakópark? Lencsés Tamást, a Village Garden Lakóparki kivitelezési munkálatainak felelősét kérdeztük.
A lakóparkokat angolul “gated community”-nek nevezik. Ebből ered a legtöbb általános, nemzetközi definíció, amelyek alapvető kritériumnak tekintik a fizikai korlátokkal való védelmet és elkülönülést. Sokan fallal vagy kerítéssel körbevett, gyakran kamerákkal vagy biztonsági őrökkel védett, a közösség számára csak korlátozott hozzáférést biztosító területet értenek a lakópark alatt. Hazánkban azonban ez egyáltalán nem szükségszerű feltétele annak, hogy egy ingatlanfejlesztést lakóparknak hívjunk, sőt! Rengeteg esetben ilyesmi bezártságról szó sincs.
A KSH a statisztikákhoz a következőképpen írta le a lakóparkot: egy helyrajzi számon nyilvántartott telken elhelyezkedő, egységes építészeti arculattal kialakított többlakásos épületegyüttes, ami többnyire fizikai korlátokkal, zárt lakótérként épül. Itt nem csak a fizikai korlát a tévedés, de lakóparkok garmadája épít házakat önálló helyrajzi számú telkekre.
Az Új szavak című 2007-es könyv lényegesen nagyvonalúbb meghatározást ad: egy városnak tágas zöldterületekből és lakóházakból álló negyede. Ez a meghatározás túlzóan megengedő, túl általános – akármelyik kertvárosi negyedre igaznak érezhetjük.
Erről kérdeztük Lencsés Tamást, a Village Garden Lakóparki kivitelezési munkálatainak felelősét. Véleményére nem csak azért voltunk kíváncsiak, mert a billegő elméleti definíciók után a gyakorlatias megközelítést is érdemes megismerni, de azért is, mert a Village Garden szereti hangsúlyozni a projektet jellemző biztonságos és rendezett lakóparki környezetet. Mi is hát a lakópark? És milyen is a lakóparki környezet?
“A lakópark nem egymás mellé rakott önálló telkek és önálló házak, lakások halmaza, hanem egy gondosan kidolgozott építészeti koncepcióra és homogén arculatra építő lakóterület vagy lakónegyed. Egy olyan rész a településen belül, vagy annak vonzásában, ami önálló kis rendszerként illeszkedik a település szövetébe, illetve kapcsolódik ahhoz,”
– mondta el a szakember.
Mint a kérdésünkre adott válaszból megtudtuk, a Village Garden otthonait már a tervezési fázis elején elzárt passzázsokra és forgalomcsökkentett, egyirányúsított utcákra felfűzve álmodták meg. A lakópark megrajzolt utcahálóját ugyan különböző jellegű és alapterületű lakóingatlanok foglalják el, de az egységes építészeti koncepció miatt mégis homogén arculat, kiegyensúlyozott utcakép uralja a projektet. Az azonos vagy egymáshoz illeszkedő homlokzatok mégsem fulladnak monotóniába, mert a saját portájukat, kertjeiket a lakók maguk alakítják. Ám a vizuális egységesség és esztétikum csak egy szempont, és nem is feltétlenül a legfontosabb.
“Az ilyen lakónegyed megfelelőképpen biztonságos és családbarát is,” – mondta el Lencsés Tamás.
“A zárt passzázsok mellett nehéz elképzelni, hogy a ház nyitott ajtaján az úttestre fusson a gyermek, vagy kocsik közé rohanjon a házikedvenc. Átmenő forgalom gyakorlatilag nincs, minimális a zajterhelés, a levegőszennyezés.”
Hogy egy ilyen lakóterület jól működjön és kellő komforttal szolgálhassa a lakókat, ahhoz nem elég, hogy csak a lakások és házak legyenek otthonosak. A környezet, rendezett közös területek, az infrastruktúra is szerves része a lakóparknak és a lakók életterének. A Village Garden esetében a teljes mértékben átadott, építési munkálatoktól már mentes területeken jól érzékelhető, hogy az ingatlanfejlesztés nem állt, nem állhatott meg a kerítéseken és falakon belül.
Aszfaltburkolat az utcákon, markáns szegéllyel határolt járda, a térköves passzázsok és úttest között kialakított szintáthidalások – mind-mind részesei a lakóparki környezetnek, ami pedig egy lakópark estében elvárható lenne. De nyugodtan ide sorolhatjuk a biztonságot és kényelmet egyaránt befolyásoló közvilágítást csakúgy, mint a térkőburkolatokat, a forgalom elől elzárt területeket védő-jelölő magaságyásokat, a közös zöld területeket.
A fentieket figyelembe véve megpróbáltunk egy gyakorlatias, hazai jellemzőkön alapuló definíciót alkotni. Eszerint a lakópark egy településen belüli, vagy ahhoz kapcsolódó, de azon belül vizuálisan és szerkezetileg is elkülönülő, lakóházakból és zöldterületekből álló egység vagy negyed. Nem önálló lakóingatlanok halmaza, hanem egy komplex rendszer saját úthálózattal, saját közlekedési szabályzással, gondosan tervezett és kialakított közterekkel és infrastruktúrával.
Mindenesetre azt kijelenthetjük: egy lakóparki fejlesztés nem torpanhat meg a küszöbnél vagy a kertkapunál. A lakópark minden esetben lakóparki környezetet is jelent. Ez a környezet lehet egészen más egy nagyvárosba ékelődő vagy egy kistelepüléshez illeszkedő projekt estében. De amelyik ingatlanfejlesztés ezt nem kínálja, nos, annak esetében nehéz lesz lakóparki környezetről, vagy egyáltalán lakóparkról beszélnünk.